Munka után kissé mergfáradva vágtam neki az éjszaka sötétjének, de a Pizza Pazáában elfogyasztott italok kellemes emlékeket ébresztettek fel bennem, ha bebasznom nem is sikerült tőlük. Ugyebár 2002 novemberében (öt éve) hatalmasat dáridóztunk a legendássá vált Home-ban...
A mostani alkalommal sem volt ez másként, jöttek a jobbnál jobb talpalávalók. Az idő előrehaladtával ellensúlyozva a csepeli hiányosságot egyre részegebb lettem. A zsúr után Bandusszal vettünk egy sört az útra, a borároson megittunk két fröccsöt 116 Ft-ért, majd átmentünk egy erzsébeti helyre, ami 24/7 van nyitva. Iszogattunk valamit ott is, majd irány a bolt és a tivornya. a Szar része a dolgoknak ez után jött. Valamikor 13-14 óra körül érhettem haza. Lefeküdtem aludni, gondoltam bajom nem lesz, mire felébredek. Hát nem a faszt nem. 19 óka tájában felkeltem. Kimentem, csapoltam magamnak egy pohár vizet, melynek kb háromnegyedét meg is ittam. Leülök az ágyamra, és böffentek egyet. Böffentettem mégegyet, de az biza levestől jött. Édesanyám ekkoriban éppen áztatta magát a kádban, de olyan hosszan, mint még ebben a nyavalyás életben soha. Jobbat nem tudtam kitalálni, visszacsuláztam a köpetet a pohárba. A műveletet párszor megismételtem. szerencsére ezek kicsi köpetek voltak, így elfértek a pohárban. Mire anyukám kijött a fürdőszöbából, eljutottam odáig, hogy hamar be kell oda mennem, mert nagy bajok lesznek. Szinte el is indultam a helységbe, amikor mint egy villámcsapás, úgy rohant be Henning az illemhelyre, hogy enyhítve a belső nyomsát, kiürítse végbelének salaktartalmát. Magyarán szólva szarni ment. Na mondom az igen. És ez az a pont, amikortól Istenfélő lettem. Esküszöm, azt sem tudtam mi ütött belém , meg mi a lófasz van, de szentül meg voltam róla győződve, hogy maga az ördög jött el értem, és a földi paradicsomból a pokol förtyogó tüzére akar vetni. Most péntek van. Már érzem a végtagjaimat. Jobban vagyok.
Au revoir
